Páran már megjegyezték, hogy néha egész jókat írok. Köszönöm nekik! Most megpróbálok kicsit komolyabb posztot bejegyezni. Szóval az emberi kapcsolatokról pár szó, ahogy én látom. Miért van az, hogy a mai világban az a menőbb/kúlabb/vagányabb, aki nagyobb ívben tudja leszarni a másikat? A mai világban az emberi önzőség egyre jobban elharapódzik, bárki megteheti, hogy felelősség nélkül beleszarjon a másik ember arcába. Kérdés persze, hogy lehet-e máshogy csinálni. Meg tudod-e tenni, hogy mindenkivel foglalkozol csak egy kicsit, hogy a másik ne érezze rosszul magát? Amikor koncertezni szoktunk, akkor régebben iwiw-en, myspace-n, sms-ben mentek az üzenetek boldog-boldogtalannak, hogy gyere, itt lesz, várunk, stb. Ezekre talán 20% reakció érkezett, hogy oké megyek, vagy bocs, de most nem jó. Tehát leszoktam róla. Pedig nem vadidegeneknek irogatok, hanem olyan embereknek, akiket valahonnan ismerek egy kicsit. Mibe kerülne egy mélt vagy sms-t küldeni akármilyen válasszal? 1 perc és maximum 20 Ft. Viszont a másik érzi, hogy oké most XY nem ér rá, de legalább megtisztelt a válaszával. És ha valaki nem válaszol, utána nem érzi magát egy kicsit sem rosszul, mert megteheti, hogy "leszarom". Valószínűleg amíg az ilyen jellegű kultúránkat nem sikerül magasabb szintre feltornászni, addig maradunk itt, a szellemi sivatag szintjén. Ahol mindig másban keressük a hibát, mindent leszarunk, a becsület, az erkölcs pedig csak egy bejegyzés lesz a szótában. Nem akarok álszent lenni, én is elkövettem a magam hibáit. Nem is keveset. A különbség ott van, hogy én ki merek állni és azt mondani, hogy bocsáss meg, elbasztam, én vagyok a hunyó, legközelebb jobban figyelek; nem pedig sántító érvek és magyarázkodás mögé bújni.

A másik dolog, amit nem értek és már egy ideje gondolkozom is rajta, de valószínűleg válasz nélkül halok meg, hogy egyesek miért szeretik, ha leszarják őket? Miért tartanak vonzóbbnak valamit, ami úgy tűnik!, hogy elérhetetlenebb. Igen, kedves hölgyeim, első sorban önökre gondolok! Százszor találkoztam már olyannal, hogy az ember fia udvarolna, kényeztetne, pedálozna, de úgy nem kell, majd amikor rájön, hogy a dolog esélytelen, és hagyná a picsába, akkor láss csodát, kelendő lesz. Persze már nem fog tudni úgy hozzáállni a lányhoz, mint az elején, mert benne van az, hogy minek pedálozzak, ez azt szereti, ha leszarják. És ennek megfelelően is viselkedünk. Aztán a hölgyek meg sírnak, hogy jaj ez leszarik engem. Hát persze, mivel erre te vezetted rá. És azt tisztázzuk, hogy nem arra gondolok, hogy az a normális, hogy oké, találkozunk, tetszel, akkor 2 nap alatt összejövünk és heló, boldogság, peace. Mi férfiak nagyon szeretünk udvarolni egészen addig, amíg kapunk pozitív visszajelzéseket. Ez lehet egy mosoly, egy simi, had ne soroljam.

De néha úgy látom, hogy a mai világban már az is ciki, ha valaki nyíltan felvállalja az érzéseit, a tényleges lényét, a természetét. Legyél mindig a legmenőbb, az első, gázolj át másokon. Gyönyörű. Sajnos ezzel nem nagyon lehet mit csinálni, pedig néha ordítanék. Egyik kedvenc előadóm jegyezte meg, hogy a világ rendezetlen és igazságtalan, de a saját környezetünkben rendezetté és igazságossá tudjuk tenni. Az a baj, hogy néha a világot akarom megváltoztatni, ami lehetetlen, és nem csak a közvetlen környezetemmel törődni.