Vasárnap voltunk studiózni Dunakeszin a Superbuttos Tominál. Eszement arc a srác:) Meghallgattam a Makovics dobjait, amik tényleg nagyon jók lettek, néhol kicsit félre lett editálva, de orvosoltuk a dolgot. Előre leszögezem, hogy fostam. Mivel igazából ez volt az első komoly studióélményem, ezért volt para, hogy fel tudom-e játszani, vagy az lesz "hogy na, idejött a kis pöcskalács a menő cuccaival és nem tud pontosan játszani". Szerencsére átlag 3. próbálkozásra minden felment. Még ugyan nincs keverve az anyag, viszont már most olyan száúndok jöttek elő a line6-ből és az OLP-omból, hogy disznó. Szakítani fog! A másik, ami nagyon tetszett, hogy a srácok, akik segítettek, bátran közölték, hogy "te ebbe itt belekekszeltél, itt picit siettél, vegyük újra, vagy ide tök jó lenne ez a téma, próbáljuk meg, told fel". És feljátszottam:) Tényleg távol álljon tőlem minden nagyképűség, aki ismer az tudja, hogy amúgy sem vagyok ilyen, de ott kicsit büszke voltam magamra. Hogy megérte itthon metronómra gyakorolni sokat, kicsit megismerni a hangszered, a végtelenségig ismételni ugyanazt az egyszerű témát, zenélni szárazon sokat, sokat, sokat. Mert így nem volt szenvedés, csak jó kis studiózás, témázgatás, zenélés.

Mellesleg megjegyezném, hogy akik rohadtnagy mellénnyel zenélnek, hogy ez milyen állat, és a tizenéves lányok (mind zenesulit végzett persze) meg adják alájuk a lovat, hogy aha, tök jó a zenétek, hol szophatlakle; na szóval azok egyszer elmennének egy ilyesmi helyre, és kiderül, hogy nem tudnak zenélni, amit csinálnak az egy fos amúgy habbal meg cukormázzal. Nem egy ilyet tudnék kapásból mondani... Talán az arcukra jó hatással lenne. Meg erre a mai tizenéves zenekaros hozzállásra. Alázattal és tisztelettel a zene iránt...

Kiderült továbbá, hogy az egyik általam nagyra tartott zenekar basszerosa nem szokott studióban pengetni, mert nem tud/akar vagy szenvedés vagy egyszerűbb így. Igazából semmi gond, nem ezért szeretem őket, csak ez kicsit meglepett. Lehet zenész körökben ez teljesen oké, csak én nem tudnék úgy kiállni, meg azt mondani, hogy fasza az albumunk (bár lehet nem mindenkinek tetszik, de ez ízlések és pofonok), hogy kvázi nem sok közöm van hozzá.

Belekezdtünk a Bence gitárjába is, illetve az kész is lett. A másik ami miatt féltem, hogy Tomi el tud-e majd úgy lazulni, hogy normálisan feljátssza a témákat. De hál' égnek pozitívan csalódtam, mert Áki és Andris mellett Tomi is ügyes:) Peavey cucc, Marshall láda és testes, vastag, többször feljátszott gitársound. Állat!

Olyan este 10-re végeztünk, közben elfogyott másfél üveg vodka, meg fantanarancs. Időközben felébredt a szuperbáttomi, és mondja, hogy nézzük a nyersanyagot. Már ő is megjegyezte, hogy állat a basszer:) Meg hogy tökjó a gitár. Tehát nem tudom, hogy eddig mi választott el minket a világhírtől, ha ilyen jók vagyunk:D Kíváncsi leszek a végeredményre. Vasárnap megyünk ismét gitárolni, aztán majd valamikor vokálozni. Na mára ennyi, folytatom az önlabszopást. Jóéjt!