Hát fiúk, lányok nem tudom hányan olvassátok ezt a szart. Egy biztos: ez lesz az utolsó bejegyzésem. Ennek több oka van.Egyrészt találkoztam szerintem azzal a lánnyal, akivel le szeretném élni az életem. Másrészt erre a kapcsolatra, és a közös családalapításra szeretném helyezni az energiáim, és nem holmi felesleges blogírásra. Harmadrészt édesanyám hosszú küzdelem után feladta a rákkal való harcot. Sajnos itt nem tudom megmutatni, hogy ez nekünk milyen fájdalmakkal járt, azt talán egy kicsit meg tudom mutatni, hogy mit érzek most.
Nem. Nem tudom megmutatni. Nem akarom, hogy szomorúak legyetek ezen sorokat olvasva, amikor nagyon nehéz az embernek bárki más bőrébe beleképzelni magát. Aki ismer, és akinek fontos, az keressen meg más médiákon keresztül, és elmondom, hogy mi a helyzet.
Egyébként meg örüljetek, hogy életem szerelme elvisel engem:) Vigyázzatok magatokra! Andris kiszáll (egy időre)!
