elvislo

Na újabb két remek stúdiós napon vagyunk túl. Illetve csak estén. Megvannak a gitárok, már csak a színezőket és szólókat kell feltolni. Feri ügyes, nagyon ügyes. Tominak és nekem valószínűleg fényévekbe kerülne úgy feljátszani a dolgokat, mint ahogy ő teszi. Az egyetlen baj vele, hogy parás a lelkem:) De majd kinövi. A hozzáértőknek mondanám, hogy a ritmusgitárolós rész egy Mesa Dual Rectifieren és egy Marshall MA100-on ment fel. Fullcső meg anyámkínja. Szakít, mint buszkerék. A színezők és szólók pedig két Peavey nemtudommilyen, de fullcső fejen. Odabaszós soundok lesznek itt kérem. Pedig én ugye csak basszeros vagyok, de ezek az én lelkemet is megérintik. A dolog hátránya, hogy reggel 7-től általában éjfélig vagyok ilyenkor talpon, és a fáradtság mindenkin meglátszik. De a végén erre fogom azt mondani, hogy elmehet itt minden dzsásztinbíber és espé a picsába, mi a lelkünket, szívünket, véres verejtékünket, pénzünket tesszük ebbe, ők meg a nagy büdös lóf... nullát. Persze srác, énekeld fel ahogy megy, aztán majd a hangtechnikus kikeveri olyanra, hogy rá sem ismersz.És itt jelenteném ki, hogy nincs szükségem/szükségünk 14-15 éves visítozó tinikre, akiknek a zenei igényessége nulla, inkább pogózzon 20 "pánk" előttünk, de ők szívvel-lélekkel. "Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl!":)