Tegnap reggel ismét elég álmosan keltem. Ez mostanában mindig így van, alig tudom összeszedni magm, pedig nem is iszok meg semmi. Hülye ősz. Bementem grafika előadásra, ahol annak rendje és módja szerint el is szundítottam. Kéne valami tanulmányt írni arról, hogy az egyetemi előadók hangjában milyen spektrális elemek vannak, amiktől elálmosodik az ember. Vagy csak kurváranemérdekel a számítógépes grafika és képalkotás. Aztán beültem az E-be, mondom tanulok kicsit. Ebből 1 órás tanulás lett, majd hirtelen felbuzdulásból elmentem a codába, mondván megnézem a vájörlessz gitárcuccokat. TBone 30e. Annyit megér, ha jó. A színpadon ugyanis zavart, hogy állandóan a gitárkábelen járkálok, ami előbb utóbb behal ettől. Tehát codába be, köszönés, eladó srácot megkérdez, hogy mi a stájsz. A tbone eszközökről egyből lebeszélt, mondván, hogy a mélyeket fosul viszi át, ami nem éppen előny basszernál ugye. DE érdekel-e használt cumó. Mondom hogy ja ha jó állapotban van. A vége az lett, hogy megbiszniszeltünk egy AKG pro instumental settet 40ért, ami újonnan 60. Délután ki is próbáltam itthon és fasza, ettől legalább kicsit boldog lettem.
Este megbeszéltük Ákival és az arájával, Gertivel, hogy nikszon koncira megyünk a rokktogonba. Fel is jöttek értem kocsival, mert aztán húztak haza Tatára. Én a lefele tartó út alatt elfogyasztottam 1 üveg tokaji sárgamuskotályt, tehát a hangulat megvolt, mire leértünk. A kapuban Gerti találkozott valami ismerősével, aki feltünően jó külső adottságokkal rendelkezett. Kiderült persze, hogy valamelyik nikszon tag barátnője. ye. Ilyen az én szerencsém is... Tehát maradt a másik szerelmem, az alkohol. Jófej voltam és úgy gondoltam, hogy mindenkit meghívok 1 kör jégerre, amiből végül is 2 lett. Körönként 3200 de nembaj, akkor már nem számított. Niksonra nagyon nem is emlékszem, csak arra hogy valamit duhajkodtunk lent. 2 óra alatt sikerült talajrészegre innom magam. Igazából nem is tudom miért iszok ennyit. Sztem valami boldogságfélét keresek benne, de persze csak másnapot találok. Aztán Marci hívott taxit és hazamentünk. A taxis rész már erőteljesen a feledés homályába veszett. Ma meg felkeltem és bementem melózni másfél órás késéssel. A fejem kicsit fájt ja.
Olyan 3kor eljöttem és még elmentem bevásárolni, mert ugye saját háztartás és ha enni akarok, akkor nem árt néha a boltot útba ejteni. Remélem feltalálják a teleportot előbb utóbb, mert kurvanhéz tud lenni az a sok szar amit veszek. Most meg itthon neki kéne látni a szoptek tanulásnak. szombat este. Amikor mindenki kikapcsolódik. De én persze nem, mert überokos infosmérnök leszek. Az élet szép, de csak 1 üveg bor után...
