...ki szeretnék szállni.

Elegem van:

-a sikertelenségből,
-hogy olyanokat tanulok, ami nem érdekel
-hogy ezért minden egyes vizsga előtt meg kelljen erőszakolnom magam, hogy tanuljak
-hogy emiatt nem tudok teljesíteni, mert egy idő után besokallok
-hogy nem érzem, hogy informatikus akarok lenni
-hogy nem tudok úgy gitározni, ahogy szeretnék
-hogy nem tudok egy új számot írni, mert ami bennem van, és megírnám, azt már valaki megírta
-hogy azoknál a lányoknál esélyem sincs, akiktől akarok valamit
-hogy a nők hülyék (tisztelet a nagyon kevés barátomnak mondott kivételtől)
-hogy mindig másokhoz igazodom
-hogy nem élhetek olyan életet, amilyet szeretnék
-hogy 25 éves vagyok, és már nagyon sok mindent nem tudok bepótolni, amit kipróbáltam volna
-hogy hazudnom kell, hogy "annak lássatok, akinek szeretnétek"
-hogy a seggemet a földhöz kéne vernem jó soromban, de nem vagyok boldog
-hogy félek a kockázattól, a felelősségtől, ezért inkább a könnyebb utat választom
-hogy a letargiámra és a depressziómra az egyetlen megoldást az alkoholfogyasztásban keresem
-hogy amikor másokkal találkozom mindig kurvakedves vagyok, a szeretteimmel meg néha úgy bánok, mint a ronggyal
-hogy kivel lehetek igazán őszinte
-a bűntudatból, amikor nem csináltam semmi rosszat
-hogy nem tudom kimutatni az örömöm, a bánatom
-hogy már nagyon régóta nem voltam szerelmes
-hogy ha egy lánnyal meg akarsz ismerkedni, akkor először úgy kell tenned, mintha leszarnád, mert ők ezt szeretik
-hogy ha nyílt kártyákkal játszol, nem mész semmire
-hogy a "jó csajoknak" kis buzi metroszexuális pasijuk van, és amire régen azt mondtuk, hogy "férfias" az ma inkább nem trendi
-és hogy valószínűleg dependens személyiségzavarom van.