Ma sikeresen magamhoz tértem pont mikor kezdődött a sztárwórsz a kártúnnetvörkön. A rohadékok megint ismétlést adtak. Még kicsit zakatol a tegnap éjszaka az agyamban. Volt egy kis összejövetel, amin sajnos Marci és Tomi nem lehetett jelen, de majd legközelebb. Balázzsal és cimborájával, Attilával közös játékgépezés volt az Italcsarnokban:) Sikerült egy extra dice játékgépen fejenként 600 Ft-ot bebukni, pedig volt, hogy 300 Ft szuficitben is voltunk. A fél óra folyamatos röhögés és baromkodás viszont kárpótolt a veszteségért. Utána össznépi zabálás a kínaiban, közben félés, hogy Balázsra rá ne jöjjön a cifra, mivel jelezte, hogy nem jó a gyomra. Utána ZP szeparé, ahol ismét megállapítottam, hogy sok szar ember van. Remélem 35-45 évesen nem huszonéves lányoknak fogom tenni a szépet. Persze lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat. Sikerült hugicámmal is összefutni, aki elég közel volt a mocsárrészeg állapothoz. Mondjuk Viktorral mi is szépek voltunk, majd olyan 2 körül hazafelé vettük az irányt.
Kiderült, hogy van az életben nagyobb probléma is, mint amivel eddig én találkoztam. A lényeg, hogy hazafelé Viktornak nyújtottam némi lelki támogatást, amiben benne van az is, hogy az egyik legjobb cimborádat átöleled. Nem homo, nem buzi, nem meleg, csak az egyik legjobb barát. Erre két kis takony gecc eljön mellettünk, és persze nekik muszáj beszólni, hogy mi buzik vagyunk. Hozzátenném, hogy nem mérték fel a helyzetet elég pontosan, ugyanis mi nem a kis melegfelvonulós cérnagéza senkik vagyunk, ráadásul akkor még a szesz is háttérbe szorította a nyugodtabb énem, úgyhogy elindultunk feléjük, és Istenemre szétütöttük volna őket, ha még sokat pofáznak. A barátomat támogatom, ez meg beleszól abba, amihez semmi köze, ráadásul nincs is igaza, hát álljunk már meg! Szerencsére még volt annyi intelligencia bennem, hogy kinyissam a pofám, és jelezzem, hogy most abba az irányba húzzanak el.
Ez az esemény kicsit rávilágított arra, hogy kik is a barátaim. Végiggondoltam, hogy kik azok, akikért tűzbe tenném a kezem, és akiktől ugyanezt elvárhatom, illetve ők is megtennék értem. Szerencsésnek mondom magam, mert van egy pár ilyen arc:) Akik számomra egy kicsit a család tágabb fogalmát jelentik.
Lassan neki kéne látni a beadandó pszihóesszé megírásához, de sajnos azt kicsit nehezebbnek érzem, mint néhány kósza gondolatot összehordani egy blogon.
