Elkészültek a tatai képek, és azt kell mondjam, hogy gecijók lettek. Néhánynál olyan hangulatom volt, hogy ezt most így kinyomtat, keretbe be, és ki a falra. És ha majd néhány év múlva ránézel, akkor is az a jó érzés kerít hatalmába, mint akkor.
Tegnap ezer év után voltam moziban. Transzformersz. Elég jó film volt, a társaság még jobb:) Olyan gyönyörű lánnyal néztem filmet, hogy sokszor kaptam magam azon, hogy őt nézem, és nem a filmet. Arról nem is beszélve, hogy az összes csicska megbámulta, de nagyon. Azt kell mondjam, hogy nagyon jó érzés ilyen lánnyal moziba menni:) Az egyetlen baj, hogy ő most semmit sem akar tőlem, csak ismerkedni. Ezt egyébként teljes mértékben meg tudom érteni, velem is volt olyan, hogy örültem, hogy egyedül vagyok, kötöttségek nélkül, szabadon. Azt csinálok, amit akarok, senkinek semmi beszámolás, elszámolás. Igazából most örülök neki, hogy megismerhetem. Talán később lesz valami több is, és akkor nagyonjó, ha meg nem, akkor így jártam... Minden esetre valahányszor belenézek a szemébe, totál elveszek benne. Még mielőtt valaki felkiáltana, nem vagyok szerelmes! Csak jó lenne, de az két külön dolog. A héten megyünk abszintozni, majd utána négykézláb hazakúszunk.
