Aldni kéne, de nem tudok. Tegnap Balázzsal minden feladatot megcsináltunk, majd utána a borozgatás és a baráti beszélgetés ködébe burkolóztunk. Komolyan mondom szeretem, hogy órkat tudunk átbeszélni az élet nagy dolgairól (csajok, zenekar, munka, buli, csajok), és csak azért fekszünk le, mert már éjjel fél2 és másnap kelni kéne. Illetve aznap.

Anyukám kapja a kemoterápiát. Holnap is megy. Ma felavatta a frissen vásárolt parókát, mert a gyógyszerek miatt már nagyon hullott a haja. De előtte levágta a megmaradt részt nullás géppel. Ő a legerősebb, de tényleg. Tehát ha egy nőnek, aki nem valami liberált hülye picsa, le kell vágnia nullás géppel a haját, az azért nem könnyű. És ma mosolyogva adott puszit bent a cégnél. Én 26 évesen néha komolyan belefásulok az általam nagyra vélt sikertelenségekbe, ő meg 56 évesen a tényleg komoly dolgokat így fel tudja venni. Riszpekt forevah:)

Ma végül fix lett, hogy a tinikkel 27-én bemutatkozunk a nagyközönség előtt. Néha kicsit haldokolni érzem a ph-t. Megakadt egy szinten, ahonnan nem tudjuk kimozdítani. És lehet ezt még csinálni így a végtelenségig, csak nem tudom lesz-e értelme. Még semmi olyan nincs bennem, hogy kiszállok, vagy feloszlunk, vagy otthagyom, csak a másikkal összevetve eléggé érzem a kontrasztot. A durva pedig az, hogy az új jobb. Legalábbis egy hónap után több fantáziát látok benne. Persze a fiatalok zsenge korából fakadóan ott is van balfaszság, de az leboxolható érvekkel. Tehát ha a szólógitáros Metallicát, Gunst meg Judas Priestet akar játszani, akkor mi Balázzsal elég gyorsan abortáljuk ezeket a kísérleteket. Pennywise, rise against, bad religion. Ja és két kakukktojás: ACDC hájvéjtuhell és BLINK rokksó. De azt majd belerejtjük a programba. Na Andris megy álmodni egyet...