Nem hiszem el, hogy már megint esik. Egyesek talán nem értik, hogy miért szidom a havat ennyire. Azért, mert otthon két helyen lapátolok, de ez még a kisebbik gond. Elvégre én vagyok a férfi, a nagyfarkú kommandós (by Viktor), stb. De ha kicsiny hazánkban esni kezd a fagyott víz, akkor biza a cégnél is lapátolni köll. Mert nálunk nincs buliding support management, tehát nekünk kell megoldani. Felhívnám a figyelmet irodaházunk méretes parkolójára és hátsó udvarára. Van hóhányó gépezet, de az pl. ma sem működött, mivel az alul megolvadt hó eltömíti a kidobófejet. Gondolom mindeni vágja, hogy nem kimondott hómunkás öltözetben jövünk dolgozni. Pláne én. Tehát ha mondjuk 2 órát lapátolok, akkor utána kicsit izzadtan, szarráázott cipőben kell beülnöm a gép elé, ami nem fless. Na ezért ne essen. Egyébként imádom a téli sportokat. Kétszázméteres open-air hóbahányás...

Más. Megvolt a 2. koncertünk a tinikkel. Külön köszi Ákinak és Gertinek, hogy ottvoltak! Egész jó volt, ismét visszatapsoltak minket, így a Highway to hell 2szer ment le. Továbbá kurvára meg vagyok elégedve az új gitárom hangzásával. Olyat röffen, mint egy ötmázsás disznó. Következő hangverseny: jan. 17. este 8, Ráday kupola

Megint más. Nem akarom elkiabálni, de hosszú idő után most úgy néz ki, hogy van valaki a láthatáron. Akivel úgy nagyon elégedett is lennék. Szépokosaranyoskedves. Remélhetőleg szombaton jön velem rokktogonba téegynyolcra. Először szürcsi, aztán szúrcsi:) Jó, jó, tudom, hogy ZS-kategóriás vicc... Meg vele semmit sem akarok elsietni. Ennyi.