Alapvetően nyugodt természetű, konfliktuskerülő típus vagyok. Néha tudják felbaszni az agyam, de akkor nagyon. Mindenki tudja, hogy milyen időket élünk. Dübörög a gazdaság, az embereket mint a szart basszák ki az utcára és ahogy én láttam, az állásajánlatok 85%-a valamilyen informatikus fejlesztői cucc. Egy szóval az életszinvonal magas, állást találni pedig könnyű. Ehhez képest kis cégünknél, ahol reggel 8-tól délután 5-ig tart a munkaidő, a dolgozók mintha egyetemre járnának. Ugye oda nem kell beérni pont az előadás kezdetére, akkor megyek be kb. amikor odaérek. Rendszeresen majdnem mindenki 8 óra körül, illetve kicsit utána ér be. Már akartam szólni finoman, hogy gyerekek nem klub ez, ahová akkor jössz be, amikor te szeretnél.
Ma reggel fél 8-ra beérek, szemétszedés, szellőztetés, miegyéb, 8 előtt 2 dolgozó ért be az 5-ből, majd pontban 8-ra befutnak a vevők Szombathelyről, akik 4-kor keltek, hogy felérjenek, és mi vagyunk az első állomás Budapesten. Ehhez képes egyetlen irodai alkalmazott sincs bent, aki ki tudná szolgálni őket. Én tartom őket szóval, amíg valaki megérkezik 10 perc késéssel, közben lángol a pofám, hogy hát igen XY 8-ra jár, de úgy tűnik ma késik. Úgyhogy volt egy kis elbeszélgetés utána a kedves kollégákkal és kolleginákkal, hogy ezek után mindenki beér 7.45 és 7.50 között. Mivel a Bp-i közlekedés egy rakat illatozó fos, ezért havi két darab késés megengedett. A harmadiknál minusz 3000 Ft, utána minden késésnél minusz 1000 Ft. Sztem korrekt. Aki szerint nem, az kérdezze meg valami szuper- vagy hipermarketben dolgozó ismerősét, hogy mikorra kell beérni, hány óránként lehet kimenni pisilni, mennyit kell dolgozni és mennyi pénzt kap érte.
Hozzátenném, hogy ez a munkám legszarabb része, és utálom csinálni, de ha nem lépem meg ezeket a lépéseket, akkor szép lassan átalakulunk fizetős szociális intézménnyé. Ezt most azért kellett kiírnom magamból, mert még mindig baszogat az ideg. Aki már teljes munkaidőben dolgozik valami nagyobb cégnél, az írja ide legyen szives, hogy ott hogy mennek a dolgok, had tanuljak én is. Dánke.
