Néha kicsit nehéz. Tudom, tudom, mindenkinek az. Csak időnként elbizonytalanodom, hogy jól teszem-e a dolgom. Hogy az, ami mellett kiállok - biztos, hogy a legjobb, legigazabb? Valószínűleg emiatt a kétkedés miatt nem lesz az ember önelégült seggfej, csak néha jó lenne, ha valaki kicsit megerősítene benne. Igen, Marci és Balázs megerősít benne. Mondjuk az ő munkájuk is kicsit több felelőséggel jár, mint egy serésmegtermékenyítőé.
Néha úgy érzem, hogy jó lenne még kicsit gyereknek lenni, de már nagyon nem lehet. Az ember három személyiségéből (gyermek, szülő, felnőtt) mostanában túl sokat töltök a felnőttben. Pedig azt tanították, hogy az az egészséges, ha az ember a másik kettőben van sokat. Mondjuk azon a tárgyon minden előadáson bent voltam, mert az előadó fantasztikus személyiség volt. Aztán nem csináltam meg, mert egy több oldalas esszét kellett volna leadni a saját magad elemzéséről, és arra nem vállalkoztam. Túl sok olyan dolgot kellett volna beleírni (ha az őszinteség a szempont), amit nem akartam. Vannak dolgok, amiket jobb, ha az idő szépen elfed.
Persze természetes, hogy ilyen dolgok is most jutnak eszembe, még másfél óra főnöki munkamegbeszélés, fél üveg vörösbor, meg 1-2 grappa után. Jobb lenne hasznosabban eltölteni az időt. Például szexel:) Asszem Mesti örök érvényű szavaival tudnám zárni a posztot: "Basszatok!". Jóéjt!
