Na elhatároztam, hogy én is nyitok blogot, mert már több ismerősnek is van, valamint néha szeretném kiírni magamból azt a sok hülyeséget/gondolatot/érzelmet, ami én vagyok. Kezdem is egy beszórakozós történettel, amely most hétvégén esett meg kis csapatunkkal. Viktor és Tamás pénteken meló után eldöntötték, hogy ők mostan lemennek Esztergomba Tatu18 koncertre. Én sajnos nem mehettem, mert másnap bokros teendők, azon belül ágycipelés és utazás várt rám. A szeszkommandó sikeresen el is érte a vonatot, majd 1 liter bor és másfél óra után le is értek szesztergomba. A koncert a Molotov nevű helyre volt meghirdetve, ahol még sosem voltam, de azt mondták, hogy kicsi. A koncert állítólag teljesen jó is volt, talán ha 10 embernek játszott a Tatu. Megkérnék mindenkit, hogy menjen legközelebb tatu18 koncertre, mert szerintem nagyon jó zenét csinálnak. Nem punk zúzás, nem hörgős metál, nem faszom drámenbéssz, hanem ZENE, gondolkozós-vicces szövegekkel és fasza dallamokkal. Tamásék saját elmondásuk szerint nem ittak sokat (ez fejenként 5-6 sör, 1 tömény és némi bor), ámde sikerült betoszcsizni. A koncertek után visszaszálltak a vonatra, majd Tomika el is aludt annak rendje és módja szerint.Viktor az Easy század tagja, ő kicsit jobban bírta a kiképzést, tehát akkor ő töltötte be az őrangyal szerepét. A kommandó vissza is érkezett a Margit hídhoz (hajnal 3), de mivel a részeg ember mindenkinél okosabb, ezért úgy gondolták, hogy ők itt nem szállank le, mert a vonat úgyis elmegy a Nyugatihoz, ami nekik sokkal jobb. A vonat kisvártatva el is indul, de ekkor már Vik is az igazak álmát aludta. Arra ébredtek, hogy a kaller megkéri őket, hogy ugyan szálljanak már le, mert végállomás. Igen ám, de ez nem a Nyugatinál volt, hanem Óbudán. Tehát egy csöppetpöttyedt messzebb, mint ami ideális lett volna. Állítólag voltak raktárak, és Tomi (mint univerzális GPS) kijelentette, hogy ő tudja hol vannak. Meg is kerültek valami tömböt, amikor kiderült, hogy talán mégsem tudja olyan jól... Ekkor visszamentek és Vik megkérdezte, hogy ugyan már hogy tudnak ide meg ide menni. Tamás eközben egy masszívabb hányással emelte az est amúgy sem halovány fényét. Lényeg a lényeg, hogy sikerült reggel 7re hazakeveredni. Gratula ez úton is:)
Szombaton Flóra szülinapjára voltunk hivatalosak egy kocsmába. Viktorral mentem, aki miután szombaton jár suliba, és az előző este nem sikerült aludnia, ezért röpke 40 órája volt ébren. Sebaj, a holtponton már túljutott. Meg is érkeztünk a helyre, ahol barátok, olcsó szesz és nagyon fincsi torta várt. Hugomék késtek, de mikor megjöttek az ünnepelt ajándékba kapott borát sikerült is 2 percen belül leverni. Nembaj, egyszer élünk. Az este lényege, hogy ismét meglepődtem, hogy mennyit bírok inni. 7-8 sörnél és 5 viszkinél hagytam abba a számolást. Nem tudom ki bírja majd tovább, én vagy a májam. Annak boncolgatásába, hogy miért iszom ennyit most nem megyek bele. Viktor hasonló mennyiség elfogyasztása után közölte, hogy ez egy kiló kenyér volt. Márhogy az egész ivászat annyira terhelte meg, mint ha egy kiló kenyérért ugrott volna le a boltba. Ettől számítva 5 perc múlva telerókázta a vécét. Amúgy kultúráltan:) Közben a szomszéd asztalnál ülő lányokat letámadta két középszar kategóriás részeg srác. És a lányok örültek neki. No komment, tudom hogy ribanc világot élünk. Ezek után hazavittem Viket és véget is ért az este.
Vasárnap Tbányáról fogadtam két kedves hölgyismerőst, akik vásárolni jöttek fel a fővárosba. Meg előtte tanultam sokat. Az egyik hölgy igen szimpatikus, csak nehezen ismerem ki magam rajta. De ezen változtatok ígérem:)
Na megyek tanulni. Tegnap láttam kb. 2 teljes percet a Celeb vagyok, hánynom kell c. fantasztikus rtl műsorból. Én nem tudom, hogy ezt úgy tényleg minek kell. Egyrészt akik ott vannak, annak a jó része egy fityma. A magyar média által felfújt lufisztár. A többség semmit nem tett le az asztalra, csak úgy van és kész. Tehát itt jön a második kérés: ne nézd! Inkább olvass, gitározz, tanulj, sportolj, csak ne ezt a rakás szart nézd! Mondjuk ha a magyar népnek ez kell, mert ezen a szinten van, akkor meg is érdemli. Vagy bennem van a hiba, hogy nem vagyok nyitott a fosra. Hát bocs, sajnos nem. És mindezt naponta kétszer élőben. Mert nem úgy van az, hogy Julis néni ne tudja, hogy éppen mikor szart a Győzike!
