Kész. Vége. Elbasztam. És az élet keményen rám számolt. Nem tudom mit írhatnék. Most már tényleg azt gondolom, hogy baj van velem. Tudom. Nem megyek többet Tatára. Egy utolsó senkiházinak érzem magam. Miért van, hogy én sosem tudom helyrehozni a hibáimat? Amiket el se kellene követnem, mert nem vagyok 15 éves. Egy újabb sebet szereztem a szívemre, ami elkerülhető lett volna. Ha nem vagyok fasz. Egyre több a "mi lett volna ha" mondat az életemben. Pedig tényleg már kicsit azt hittem, hogy jó lesz. Hát nem lesz. Ilyenkor azt érzem, hogy nincs értelme szakítani az önpusztító életvitelemmel. Úgy sincs semmi értelme az egésznek. Bocsánat mindenkitől, akit megbántottam!